• Réka Domonics

Szerzemények

Képzeljétek, mennyire szuper dolog történt velünk!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy álom... Egy bölcsi gondozó nénijei azt álmodták, hogy rengeteg új játékot szerezhetnek, és sok más hasznos holmit is a bölcsinek, annak ellenére, hogy nem is volt rá annyi pénzük... És az álom egy szép napon valóra vált. <3  (vigyázat, őszinte fenntartói személyes részek is következnek...)

A Fehér Kereszt levelezőlistáján, ahol a családi napközis tanfolyamainkat végeztünk mindannyian, egy éppen nemrégiben megszűnt bölcsi április egyik hétfőjén újra emailt írt, hogy most már sürgősen szeretné eladni a felszerelését, szerdáig vihető, mert legkésőbb aznap ki kell pakoljon. Írt már régebben is, néztük is, hogy milyen jó lenne egy-két dolgot elhozni tőlük, de akkor épp nem álltunk úgy, hogy fejlesztésre tudjunk költeni. Tudjátok, amikor az ember épp a fennmaradásért küzd, és a fenntartó (én) időnként kénytelen a bérleti díjba vagy fizetésekbe beszállni, főleg ha ez már pár éve így megy, akkor nyilván nem az az első gondolata, hogy játékokra költsön. Akkor sem, ha látja, hogy még egy könyv elszakadt, még egy játék eltört, több kellene ebből-abból, a meglévő készlet egyre jobban amortizálódik, bármennyire is vigyáznak rá, hiszen gyerekekről van szó, akik nyilván használják a dolgokat. De a bérleti díj, a rezsi fizetése és a munkatársak bére sajnos az új játékoknál fontosabb. És ha végre kezd nullszaldós lenni a hely, még akkor sem a megint-befektetés az első, mert jó lenne kis tartalék, hogy ha hirtelen elromlik valami, legyen, meg amúgy is ne hónapról hónapra éljünk, és ha épp nem jön össze akkora létszám, valaki elmegy, de még nem jönnek a helyére, akkor ne a családi kasszából kelljen már megint kipótolni (ami szintén nincs túlságosan eleresztve). Profit realizálásáról, vagy a kezdetben beletett tőke visszanyeréséről meg már ne is nagyon beszéljünk :D:D:D Nyilván meggazdagodni családi bölcsődéből nem lehet, ezt tudjuk, nem is ezért alapítottuk, de azért veszteségesen nem üzemeltettük volna hosszú távon. Mindenki azt mondta, 1-2 évig veszteségesek szoktak lenni az ilyen típusú vállalkozások, utána talán már végre elkezd nullszaldós lenni, talán később egy kicsit hozni. Na mindegy, a lényeg, hogy ezekkel együtt azt is tisztán láttuk, hogy szükség lenne frissítésre, de egyelőre kénytelenek voltunk várni. 

Aztán a hely megtelt gyerekekkel, egyre többen jöttetek, és végre nem a régi küzdelem megy hónapról hónapra. Igen, nálunk is eltelt egy kritikus idő, és úgy tűnik, végre megismertek bennünket annyian és új családok is költöztek a környékre, akiknek szüksége van a szolgáltatásunkra, hogy már nem az a helyzet, hogy pumpálni kell bele a pénzt, és biztos, hogy hosszú távon is számítotok ránk és mi is számíthatunk rátok. Szóval lényeg a lényeg, végre tudtunk félretenni a további fejlesztésre, és már épp megbeszéltük, hogy egy konkrét összegből fejleszteni szeretnénk, de még nem volt meg a koncepció, hogy pontosan mit és milyen ütemezésben szerzünk be. Aztán a lányok összeírták, hogy mit szeretnének, mik a legfontosabb dolgok: babakocsi, jelmezek, bábok, könyvek, ... ... ...

És akkor hirtelen az égből pottyant ez a lehetőség. Pont akkor, amikor épp valamennyi forrás is volt végre rá. Azért nem voltunk túlságosan eleresztve, de pár dologra elégnek gondoltuk a forrásocskánkat.

Zsuzska mondta, látta ő is az emailt, és szerinte érdemes lehetne kinézni, hátha pár dolgot tudnánk szerezni. Mondtam, hogy én is szívesen kinéznék, nyilván 3 gyerekes anyukaként a saját pénztárcámat is vittem, hátha az itthoni csemetéknek is tudok szerezni ezt-azt, amire a bölcsinek nincs szüksége. Odaértünk kb másfél órás csúcsforgalmas autózás után hárman Fanni babával, bemutatkoztunk, szétnéztünk, és óvatosan szemeztünk a sok-sok használt, de jó állapotú könyvvel, játékkal. Az udvart is megnéztük, a bútorzatot is, ami könnyen kezelhető, kombinálható, irodába, játéktárolónak, szóval sok mindenre alkalmas polcrendszer volt, és egy-két egyéb szekrény, amire szintén nagy szükségünk volt, mert bölcsielőírás-kompatibilisek (ágynemű tároló szekrény, stb). Azt is mondhatnám, hogy szelíden bár, de azért mégiscsak csorgattuk a nyálunkat és néha egymásra is néztünk, hogy milyen jó lenne több forrással rendelkezni és nem csak szemezgetni, hanem fogni a cókmók nagyját, és elhozni úgy, ahogy van... Válogatni kezdtünk, Zsuzska is a bölcsinek, és én is pár dolgot magunknak, a hölgy nézett minket, mosolygott, mi is jókat mosolyogtunk. Ha valamiről kérdeztük, mennyi, mondta, hogy majd a végén számolunk. Volt, amire azt mondta, hogy ha sok mindent veszünk, akkor azt odaadja ajándékba. Végül megállapodtunk a kinti dolgokról: pár motorra biztonsan szükség van, a hintaállványt nem kérjük, mert van nekünk is, stb. Aztán a bútorokról kezdtünk tárgyalni, mi kellene, mennyibe kerülne. Megállapodtunk. Közben néztük sorra a játékokat is, voltak dolgok, amiket megnéztünk, megcsodáltunk, de aztán végül visszatettük. És aztán végül egyszercsak megszólalt a hölgy: "Ha mindent elvisztek, *ezerért a tiétek."

Egymásra néztünk. Nem hiszitek el, de pont ez volt az az összeg, amit a fejlesztésre szántunk, és még a szállításra is maradt... Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ebből ennyi mindent ilyen könnyen be tudunk szerezni. Azt tudtuk, hogy sok mindenre elég lesz, de ennyire... Tudtuk, hogy sürgeti őt az idő, és valószínűleg azt is látta, hogy jó helyre jön majd a cucc, de neki gőze sem volt, hogy vajon mennyi pénzünk van nekünk fejlesztésre. És bemondta azt az összeget, amit erre szántunk. Nyilván majdnem szinkronban vágtuk rá a hölgynek: Visszük! :) És a másik hihetetlen dolog, de Istennek adjuk ezért is a hálát: minden dolog, amit a lányok felírtak, hogy szükség lenne, benne volt a csomagban. Minden. Az imák a 21. században is működnek.

És itt kezdődött a meló és a kollégák (és a családom) hősies helytállása, mert gyakorlatilag a megbeszéltek alapján kedden már kimentünk pakolni, de egy technikai malőr miatt saját hibánkon kívül nem tudtunk még elhozni semmit, így végül csak szerda délután 5 órakor kezdhettünk kipakolni, de este 9-re már le is volt pakolva az autókról az utolsó cucc. Köszönet az eladónak, aki a baki miatt gyorsan szerzett nekünk szerdára szállítókat, köszönet a szállítóknak is, és a hölgyeknek a bölcsiben, Zsuzska, Viki, Szandi, és Éva néni is hősiesen helyt álltak az egész napos meló után. És a következő két napban is, hiszen az élet nem állt meg, ugyanúgy nyitva voltunk csütörtökön és pénteken is... Közben mindent átmosni, fertőtleníteni, használatba venni, elhelyezni... Ez még folyamatban van, de a jövő héten remélhetőleg már minden megtalálja a helyét... :) Addig is köszönjük a türelmeteket, és reméljük, örömmel fogják a gyerekek (és a kollégák) használni az új szerzeményeket. :)

És természetesen nagyon köszönjük mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ehhez a projekthez. :)


1 view

© 2020 by Olajfacsemete Családi Bölcsőde, Sündörgő Családi Bölcsőde

  • White Facebook Icon