Ha az első találkozás után a családnak, a gyermeknek is szimpatikusak vagyunk, akkor elkezdődhet a beszoktatás a bölcsibe. Ennek menetét, hogyanját minden esetben egyedileg beszéljük meg, a család és a gyermek igényeihez igazodva. Egy-két dolgot viszont mindenképpen fontosnak tartunk megemlíteni itt is. A felkészítés ereje
Hiszünk a felkészítés erejében. Jó, ha a gyermeknek már egy rövid idővel a családi bölcsibe járás kezdete előtt mesélnek bölcsiről, családi bölcsiről, oviról, olvasnak ilyen történeteket, esetleg plüss állatokkal, bábokkal eljátszanak egy-egy ilyen szituációt. Ilyenkor kicsit jobban bele tudják magukat élni abba, hogy mi fog velük történni, és jobban fel tudnak készülni a rájuk váró kihívásokra (anya/apa elmegy, de aztán mindig visszajön.) Nem kell túlzásokba esni, semmiképp sem kell hetekkel előtte napi több órát "bölcsiset" játszani, viszont a kezdés előtt mindenképp érdemes tájékoztatni a kicsit a lehető legtermészetesebb módon.
Az őszinteség és a határozottság ereje
Hiszünk az őszinteség és határozottság erejében. Ha a szülők eldöntötték, hogy a gyermek közösségbe fog járni, és elkezdik a beszoktatást, akkor ahogy a fentiekben is írtuk, beszéljék meg a gyermekkel, készítsék fel őt az életkorának és személyiségének legmegfelelőbb eszközökkel. El lehet mesélni, hogy anyának is dolgozni kell, hogy tudjunk egy-két játékot venni még, vagy azt is el lehet mondani, hogy a nagy gyerekek előbb-utóbb családi bölcsibe, bölcsibe, oviba mennek, és csak a pici tesók maradnak otthon az anyukákkal, de aztán amikor megnőnek, ők is menni fognak. Lehet beszélni arról, hogy milyen jó lesz kis barátokkal ismerkedni, játszani a többi gyerekkel, és olyan játékokat tanulni a bölcsiben, amilyeneket anya és apa még nem ismernek, de szívesen megtanulnának a csemetétől.
Aztán pedig, amikor már eljött az idő és a gyerkőc elkezd járni a családi bölcsibe, semmiképpen se "lépjenek le" a szülők elbúcsúzás nélkül. Lehet, hogy pár pillanatig könnyebbnek tűnik, de később, amikor a gyermek az önfeledt játékból újra felnéz és keresi a biztonságot nyújtó szülőt, valószínűleg rosszabb lesz neki, és a bizalmát könnyebben elveszíti. Ezzel szemben abban az esetben, ha a szülő egyértelműen (és gyorsan!) elbúcsúzik tőle, átadja őt a gondozó néninek és kedvesen, integetve, gyorsan elmegy, és elmondja a picinek, hogy hamarosan érte jön, teljesen más a helyzet. Ilyenkor lehet, hogy lesz kicsi sírdogálás, de induljunk el határozottan és gyorsan, és legfeljebb visszajövünk, ha hívnak minket. A gyermek előbb-utóbb megtanulja (mert megtapasztalja), hogy a szülők érte jönnek. Időpontot, időtartamot nem érdemes mondani, hiszen ebben az életkorban az idő fogalmát még nem tudják úgy értelmezni. Érdemes viszont tevékenységet mondani: tízóraiztok, aztán játszotok egy kicsit az udvaron az óvó nénikkel, utána ebédeltek, délutáni alvás, uzsi, és már jövök is érted. Így tudni fogják, hogy mire számítsanak, és a gondozó néniknek is könnyebb erre hivatkozni.
A bizalom és a közös munka ereje
Fontos, hogy a gyermek érezze, hogy örülünk annak, hogy ő elkezd járni a családi bölcsibe, és hogy a szülő bízzon a bölcsődei gondozókban, akire gyermekét bízza és akikkel a kicsi szinte egész nap együtt lesz majd. A nálunk dolgozó munkatársak jó pár éve ezzel foglalkoznak, az évek során nagyon sokféle gyermekkel és családdal találkoztak, és ha a bizalom és együttműködési szándék megvan, és tanácsaikat a szülők megfogadják, akkor tapasztalataink szerint nem lehet megoldhatatlan probléma ebben a folyamatban.
Ha viszont a szülők bizonytalanok, vagy bizalmatlanok a bölcsődével kapcsolatosan, az kihat a gyermekre is. Ezt csak közösen, szoros együttműködésben tudjuk jól csinálni. Ha az anyuka (vagy apuka) nem bírja ki, és reggel sokáig húzza a búcsúzkodást, nagyon nehezen indul el, vigasztalni kezdi a kicsit (pedig az már nem az ő dolga), meg szeretné várni, amíg elmúlik a sírás (nehezen fog, amíg el nem indul, ezt most meg kell élni, hogy a szülő elmegy és utána megnyugszunk...) vagy esetleg utána még vissza-visszakukucskál, hogy vajon a gyermek nem sír-e, lehet, hogy pont az ellenkezőjét éri el ezzel - a már megnyugodott, már vidáman játszó gyermek a szülőt meglátva újra "észbe kap" és sírni kezd. Ezt ne tegyük. A gondozó nénik a megbeszéltek alapján szólnak, ha a gyerkőc esetleg sír és nem tudják megvigasztalni, bár ez azért elég ritka, de ha mégis előfordulna, akkor mindenképp jelzik a szülőknek.
Az otthoni közös percek fontossága
Ebben az időszakban érdemes otthon is odafigyelni arra, hogy meglegyen a gyermekkel eltöltött minőségi idő, amikor csak rá figyelünk. Ha vannak kisebb-nagyobb testvérek, akkor is célszerű megpróbálni egy kis külön időt kiszakítani az éppen beszoktatás időszakát átélő gyerkőcre, amikor csak vele tudunk foglalkozni.
A fentiek megszívlelésével tapasztalataink szerint nagyban meg lehet könnyíteni a beszoktatás nehézségeit, és zökkenőmentesebb lehet az átmenet a család és a családi bölcsőde között.